A divataktivizmus gyakorlati megvalósulása a kifutókon és a művészeti galériákban történik. A kifejezést azonban a mindennapi ruhaviseletre is utalhat. A huszadik század végén a békejel szimbólumokkal ellátott ruhák. A katonai öltözködés háborúellenes aktivizmusként történő használatától kezdődik.
A lassú divat
Céline Semaan tervező, a New York City székhelyű Slow Factory divatlaborban végzett munkájával a fenntartható divatot és a vásárlói elkötelezettséget előmozdító tervezőkön túlmutatva alkalmazza a kifejezést.
A kollekcióknak felhasználhatnak olyan darabokat, amelyek a különböző gyűlölet bűncselekmények elleni kiállásként értelmezhetőek. A népszerű ruházati cikkek gyakran politikai események kommentáljaként is felfoghatóak.
Bizonyos törvények meghozatalával szembeni tiltakozás. A női és LMBT felszabadítás részeként viselt öltözetekig bezáróan nagyon széles skálán mozognak.
Amelia Bloomer nőjogi aktivista a tizenkilencedik században tevékenykedett, mint lapszerkesztő. Ő lett az első nő, aki női újságot birtokolt és szerkesztett. A női választójogi mozgalmakban végzett kiemelkedő munkássága révén nevéhez egy öltözködési reform is kapcsolódik.
A nyugati nők akkori viseletének szerves részét képezte a fűző, amely alternatívájaként egy sokkal kényelmesebb viseletet biztosító Bloomers ruha vált népszerűvé.
A Bloomers egy amerikai reformruha, amely forradalmasította a női viseletet. Amelia Bloomer 1849 októberében az általa vezetett folyóirat hasábjain arra ösztönözte a nőket, hogy dolgozzanak ki más öltözködési stílust. Olyat, amelyik nem annyira káros az egészségre, mint a jelenlegi divat.
A sürgetés később ez mozgalommá alakult, amely ellentmondott az akkori divatnak. A leszorító fűző viselésének ellenzése nagyobb szabadságot tett lehetővé a nők számára.
Ezt a nagyobb szabadságot, mind fizikai, mind pedig metaforikus értelemben lehet érteni.
Hogyan valósulhat meg a divataktivizmus?
The Lily magazin és a Bloomers
A Liliom című újság volt az első amerikai újság, amelyt nők szerkesztettek, nők számára írtak és női tulajdonosai voltak. 1849 és 1953 között Amelia Bloomer adta ki.
Elizabeth Smith Miller a nőjogi mozgalom szószólója és pénzügyi támogatója volt. 1851-ben egy török ruhát viselt, amely megjelent a The Lily magazinban. A következő hónapban pedig a magazin kinyomtatta a ruha leírását és az elkészítésére vonatkozó utasításokat.
A nyáron pedig rengetegen viselték a „Bloomer ruhának” elnevezett új női ruhát. A reformruhának számító darab sokkal egészségesebb viseletet képviselt. Amerikában futótűzként elterjedt és virágzó őrületként emlékeznek meg a ruha viselés változásáról.
Massachusetts államban a gyárak bankettet adtak minden női dolgozójuknak, akik az egészségesebb ruhát viselték. Ohio államban a város legnagyobb társadalmi eseményén a nők Bloomer ruhában jelentek meg. Bálokat és piknikeket szervezek. Bloomer intézeteket alapítottak.
New Yorkban a ruhának fesztivált rendeztek. Mary Gove Nichols megfogalmazta a párizsi divat despotizmusától való függetlenségi nyilatkozatot.