Ilyen filmet más nem csinál helyettünk

A Most vagy soha! című filmben Petőfi és a márciusi fiatalok, jó fej huszonévesek lesznek, a Pilvax pedig egy olyan trendi hely lesz, amely egy szórakozóhely és egy romkocsma keveréke.

Regényt írni lehet otthon magányosan. nem kell hozzá sok minden elég egy számítógép vagy egy füzet és egy toll. A festés már egy kicsit eszközigényesebb, de az is megoldható otthon egyedül.

A filmkészítés azonban már egy olyan művészet, amelyhez sok ember munkája, sok eszköz szükséges ezért nem megoldható minimális befektetéssel. A sok pénz pénzbe kerül. Magyarországon a sok pénzt csak az állam tudja biztosítani. Ennek okán egy-egy produkció, amely költségvetésében kiemelkedik a többi közül könnyen találhatja magát politikai csatározások központjában.

Mi most nem szeretnénk ebben részt venni. Kétségtelen, hogy a Most vagy soha alkotói között egyértelműen olyan személyeket, akiknek politikai kötődése szintén egyértelmű, ennek okán a filmmel kapcsolatos minden anyagban megemlítik azt a hatalmas összeget, amelyből a film készül.

Mi most azonban nem a film költségvetésére, sokkal inkább a március 15-re szeretnénk fókuszálni. Talán mindannyiunk kedvence ez a nap. A hosszú ezeréves magyar történelem, amelyen keresztül az Általános Iskola felső és a Középiskola négy éve alatt is „átveszi” az ember, nincs még egy olyan jó téma, mint március 15.





 

Szabadság, szerelem

Ez volt az a nap a XIX. században, amikor találkozott az ifjúság, a szerelem, a szabadság, a történelem, a romantika és a forradalom. Sajnálatos módon 1848. március 15. elvezet 1849. október 6-hoz, amely egy szomorú történelmi tanulság. Azonban március 15-én nem szabad a Szabadságharc utáni fekete, gyászos időszakra gondolni.

Sokkal inkább a szabadságvágyra, a fiatalságra, a Szabadság és Szerelemre, a kezdődő tavaszra és reményre, hogy a sorsunk lehet jobb is. A film alkotói, Szente Vajk, Rákay Philip producerek és a rendező Lóth Balázs nagyon büszkék arra, amit csinálnak.

A díszlettel kapcsolatban minden apró részletre figyeltek, a falakon látható az 1838-as árvíz nyomai. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Dohány utcában bérelt albérletét egy az egyben újra alkották, centiméterről centiméterre rekonstruálták.

Az alkotók is úgy gondolják, hogy március 15-ről mindenki fejében él egy kép, a film pedig arról szól, hogy milyen lehetett a XIX. századi Budapesten élni, fiatalnak lenni és arról, hogy milyen lehetett részt venni a történelemben, a kor legfontosabb, legmeghatározóbb, sorsfordító pillanataiban.

„Ilyen filmet más nem csinál helyettünk” – ezt Káel Csaba kormánybiztos mondta, nagy valószínűséggel arra utalt, hogy a márciusi fiatalok története egy olyan történet, amely kifejezetten magyar. Úgy gondolja, hogy több nemzedéken keresztül értékes kulturális élmény lesz a film.

Reményét fejezte ki, hogy ugyanúgy, mint ahogyan a hatvanas években elkészített Egri csillagokat és a Várkonyi Zoltán által készített Jókai Mór regényeiből készült filmadaptációkat is hosszú évtizedeken keresztül, generációk tekintették meg.

 



Ilyen filmet más nem csinál helyettünk
Scroll to top